Nemi megerősítő műtétek történelme

A nemi megerősítő műtétek története több lépésből áll, mert először inkább kísérletekről beszélhetünk, majd csak később vált biztonságos és elfogadott orvosi beavatkozássá. Az 1910-es években Magnus Hirschfeld berlini Szexuálkutató Intézete (Institut für Sexualwissenschaft) volt az első hely, ahol transznemű embereket támogattak orvosi beavatkozásokkal. Már ekkor próbálkoztak kasztrációval és más műtétekkel, de teljes nemi megerősítő műtétet ekkor még nem végeztek.

Dora (Dorchen) Richter-t tartják az első olyan transz nőnek, aki 1931-ben Berlinben átesett nemi megerősítő műtéten (péniszt és heréket eltávolítottak, majd vaginoplasztikát végeztek)

Az 1930-as évek elején esett át Lili Elbe is a műtéteken. Őt A dán lány című filmbből ismerhetjük, és szeretnék a filmről egy komplett cikket-elemzést írni, mert csak transz szemszögből lehet jól megérteni mikor mi történik pontosan. Egy nem transz nézőnek bizonyos részletek furcsának tűnhetnek, ha nincs elmagyarázva. Lili Elbének több műtétje is volt Németországban (herék és pénisz eltávolítása, majd méh- és petefészek-átültetési kísérlet, ami sajnos komplikációkhoz vezetett és a halálát okozta 1931-ben). Sajnos még nem járt ott az orvostudomány, hogy sikeres lett volna a beavatkozás.

Lili Elbe. Forrás: wikipédia

Berlin a Weimari Köztársaság idején (1919–1933) a világ egyik legnyitottabb, legélénkebb queer központja volt. Magnus Hirschfeld orvos és szexológus 1919-ben alapította meg az Institut für Sexualwissenschaft-ot (Szexuálkutató Intézet), ahol transznemű embereket támogattak, hormonkezeléseket kísérleteztek ki, az első nemi megerősítő műtétek zajlottak, továbbá pszichológiai és jogi tanácsadást is biztosítottak.

Ez volt az első intézmény a világon, amely tudományosan és humánusan foglalkozott a transz emberekkel.

1933 náci Németország

A nácik hatalomra kerülése (1933) után a „gender- és szexuális kisebbségek” elleni ideológiai hadjárat részeként a queer közösséget is üldözni kezdték. 1933 május 6-án a náci diákok és SA-tagok lerohanták Hirschfeld intézetét, könyveket és kutatási anyagokat vittek ki az utcára, majd nyilvánosan elégették (ezek között voltak a világ első transz egészségügyi dokumentációi is). Az intézet orvosai és kutatói menekülni kényszerültek. Hirschfeld maga Franciaországba emigrált, ahol 1935-ben halt meg.

dr. Magnus Hirschfeld.
Forrás: wikipédia

Náci könyvégetés Hirschfeld intézetében
Forrás: wikipédia

A náci rezsim alatt teljesen megszűntek a nemi megerősítő kísérletek és kezelések. A transznemű embereket – akárcsak a melegeket – a hírhedt §175 paragrafus alapján kriminalizálták, sokukat koncentrációs táborba hurcolták. Dora Richter, az egyik első műtéten átesett transz nő akit említettem eltűnt 1933-ban, feltehetően a náci razziák során halt meg. Lili Elbe ekkor már nem élt, de a kutatások és minden további kísérlet megszakadt.

A nácik által elpusztított archívum és tudásanyag miatt évtizedekre visszavetődött a transz egészségügyi ellátás. Csak a II. világháború után, a 1950-es évektől kezdődhetett újra a modern transz egészségügy. Emiatt a történelemben gyakran „elveszett generációról” beszélünk a transz emberek kapcsán.

A háború után, Christine Jorgensen

Az 1950 es években viszont újrakezdődtek a kísérletek, műtétek. A legismertebb eset Christine Jorgensen (USA, 1952). Ő lett az első transz nő, akiről széles körben beszámolt a média, és ezzel a transz emberek helyzete is láthatóbbá vált.

Christine Jorgensen.
Forrás: wikipédia

Jorgensen akkor hallott először a nemátalakító műtétekről, amikor hazatért az Amerikai Egyesült Államok hadseregéből a második világháborút követően.

Már ekkor elkezdett női hormonokat szedni – saját felelősségére, orvosi segítség nélkül. Közben együtt tanulmányozta a témát dr. Joseph Angelóval, aki egyik régi osztálytársának férje volt. Végül Koppenhágába utazott, ahol dr. Christian Hamburger közreműködésével belevágtak a nemátalakítás folyamatába.

Miközben teljes hormonterápián vett részt, elkezdődtek a műtétek. Az erős hormonkezelés hatására jelentősen megváltozott a testalkata, így az amerikai nagykövet engedélyezte neki, hogy útlevelében nőként tüntessék fel.

A következő műtétekre az Egyesült Államokban, dr. Angelo és dr. Harry Benjamin közreműködésével került sor. Jorgensen korábbi orvosa, dr. Christian Hamburger iránti tiszteletből választotta a Christine nevet, és így lett ismert.

Az 1950-es években Christine Jorgensen saját hírnevét arra használta fel, hogy szószólóként a transzszexuális emberek jogaiért küzdjön. Élete hátralévő részében sokat turnézott világszerte, hogy megossza élményeit az érdeklődőkkel.

Műtétek Magyarországon

Magyarországon későn kezdődtek a műtétek, ahogy általában nálunk szokás jó pár évvel lemaradni a nyugati országokhoz képest. Az első konkrét magyarországi műtét pontos évét és páciensét nem publikálták, részben adatvédelmi, részben politikai okokból. A világ több országában (pl. Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország) már 1970 es években zajlottak nemi megerősítő műtétek, főleg állami kórházakban, kísérleti jelleggel. Az első ismert magyarországi nemi megerősítő műtét(ek) az 1980 as években kezdődhettek, elsősorban transz nőknél (MTF), és többnyire Budapesten, kórházi keretek között. Ezeket kevésbé dokumentálták nyilvánosan, de orvosok (pl. plasztikai sebészek, urológusok) végezték. Az egészségügyi rendszer ekkoriban nem adott hivatalos transzspecifikus diagnózist, inkább „orvosi kísérletként” és pszichiátriai engedélyhez kötve történtek az első műtétek. Transz közösségi visszaemlékezések alapján valószínű, hogy az első sikeres nemi megerősítő műtét Magyarországon az 1980-as években történt, de szélesebb körben csak a 90-es évektől vált elérhetővé. Az 1990 es években már rendszeresebbé váltak az ilyen műtétek. Az Egészségügyi Minisztérium és az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet is részt vett a folyamatban: pszichiátriai szakvélemény, majd műtét. Ebben az időben alakult ki a hivatalos protokoll: pszichiátriai diagnózis → hormonkezelés → műtéti engedély → operáció.

Látható, hogy az orvostudomány csak mostanában ért el arra a szintre, hogy sikeres nemi megerősítő műtéteket tudjanak végrehajtani. Az hogy a kísérletekre is találtak önkéntest, és „egyetlen reményem” ként hivatkozik Lili Elbe is a műtétről A dán lány című filmben jól mutatja a transznemű emberek sziklaszilárd elhatározását, ami a mindennapi diszfória és fájdalom erősít. Egy cisz ember ha megnézné a műtéti folyamatot, vagy rákeres az interneten valószínűleg nagyon rosszul lenne a látványtól és a gondolattól is, de egy transzszexuális embernek ez maga a csoda, amit nagyon szeretne megkapni.