Transzneműség és karrier a 60 as években, Lynn Conway

Lynn Conway

Szeretnék egy transz társamról Lynn Conwayről írni. Mivel én is szoftverfejlesztő-villamosmérnökként dolgozom ezért közel áll a szívemhez az ilyen téma.

Lynn Conway egy amerikai számítógép-tudós, mérnök és transzaktivista volt, akinek munkássága alapvetően formálta a modern mikrochip-tervezést és a digitális világot, amelyben ma élünk. Mennyire érdekes, hogy mikor egy átlag ember transzneműekről olvas nem is tud róla, hogy mennyit is köszönhet nekünk. Ez az információ nem szokott eljutni a közéletbe. Ezért is tartom nagyon fontosnak az ő bemutatását és munkásságát.

Lynn Conway 1938-ban született Mount Vernonban, New York államban Floyd Conway néven. Gyermekkorától fogva érdeklődött a matematika, a rádiótechnika és az elektronika iránt. A Massachusetts Institute of Technology (MIT), majd a Columbia Egyetem mérnöki karán tanult, ahol 1962-ben szerzett mérnöki diplomát.

1960-as évek közepén kezdett dolgozni az IBM-nél. Az 1960-as évek Amerikája a transznemű emberek számára nagyon nehéz korszak volt. A társadalmi, jogi és orvosi környezet kifejezetten ellenséges volt velünk szemben. (Ez sajnos ismét meg fog történni a mostani események fényében.) Az 1960 as években a transzneműséget szinte teljesen tabuként kezelték. A legtöbb ember nem is értette, mit jelent transzneműnek lenni; gyakran összemosták a homoszexualitással, amelyet szintén erősen megbélyegeztek. A nyilvános coming out szinte lehetetlen volt: a transznemű embereket gyakran kirúgták a munkahelyükről, kitagadták a családjaik, és társadalmilag elszigetelődtek. Számos államban léteztek úgynevezett “cross-dressing törvények”, amelyek alapján letartóztathattak valakit, ha „a másik nem ruháit” viselte. Jogilag szinte lehetetlen volt nevet vagy nemi jelölést változtatni a hivatalos iratokban. A transznemű emberek gyakran a törvény szorításában éltek: ha önazonosan próbáltak élni, könnyen kriminalizálták őket. Magyarország a meglátásom szerint körülbelül itt járhat. Mi mindig 50-100 évvel le voltunk maradva a nyugathoz képest.

Az amerikai „cross-dressing laws” törvények sok amerikai városban előírták, hogy az embernek legalább három, a születési nemének megfelelő ruhadarabot kell viselnie – különben letartóztathatták. Ez főleg a transznemű embereket és a drag-közösséget sújtotta. A rendőrség rendszeresen tartóztatott le a transz nőket és a queer embereket. Az újságok gyakran listázták a letartóztatottak neveit is, ezzel közösségi megszégyenítést okozva.

De térjünk vissza Lynn Conway-re, aki ebben a nehéz időszakban élt. Kérdés lehet, hogy érdeklődhet egy transz nő, vagy egy cisz nő az elektronika iránt? Annak ellenére, hogy nem tartom magam feministának az a válaszom erre, hogy: miért ne érdekelhetné? Amikor a főiskolára jártam ott is tanultak cisz nők villamosmérnöknek, és a tanárok nagyon szívesen fogadták őket.

Lynn már gyermekkorától kezdve érezte, hogy a nemi identitása nem egyezik a születési nemével. Az 1950-es években, fiatal felnőttként, amikor az MIT-n és később a Columbia Egyetemen tanult, már tudatosan kereste az orvosi megoldásokat. Akkoriban azonban a transzneműséget még betegségnek tekintették, és nagyon kevés szakember foglalkozott ezzel – főleg a „nemváltó műtéteket” végző orvosok voltak ismerték, például Christine Jorgensen esete (1952) hozott először nyilvánosságot a témának az USA-ban.

A tranzíció előtt

Lynn Conway még tranzíció előtt az részt vett az IBM ACS (Advanced Computing Systems) projektben, ahol úttörő munkát végzett a szuperskaláris számítógép-architektúra kidolgozásában. Ez az elv – a több utasítás párhuzamos feldolgozása – alapja lett a modern processzoroknak.

Az IBM Advanced Computing Systems (ACS) projekt a 1960-as évek egyik legambiciózusabb kutatási programja volt, amelynek célja egy új generációs szuperszámítógép kifejlesztése volt. Bár a projekt soha nem került kereskedelmi forgalomba, a benne kidolgozott elvek hatalmas hatással voltak a számítógép-architektúrára – és közvetve a mai laptopokra, okostelefonokra és szerverekre is.

Vagyis az, hogy most a kedves olvasó tudja olvasni a cikkemet, az részben egy transznemű nőnek köszönhető.

Az ACS projekt a korszak legjobb mérnökeit gyűjtötte össze, köztük Lynn Conwayt is. Bár az IBM végül leállította (1969-ben politikai és üzleti okok miatt), az elméleti eredmények forradalmiak voltak. A csapat felismerte, hogy a számítógép sebessége nemcsak az órajel növelésétől függ, hanem attól is, hogyan hajtja végre az utasításokat. Kidolgozták a szuperskalár végrehajtás elvét: A processzor egyszerre több utasítást képes feldolgozni különböző végrehajtó egységeken. Ez azt jelenti, hogy nem csak sorban (egy utasítás → egy másodperc töredéke), hanem párhuzamosan futnak a műveletek. Ez az elv ma minden modern processzorban benne van – az Intel, az AMD, az ARM (okostelefonok), sőt még a játékkonzolok chipjeiben is.

Amikor ma megnyitsz egy böngészőt, videót nézel, vagy játszol a telefonodon, a processzor szuperskalár architektúrát használ, hogy több műveletet párhuzamosan hajtson végre, így minden gyorsabbnak és zökkenőmentesebbnek tűnik. Gyakorlatilag: ha nem lenne az ACS projektben kifejlesztett technológia, a mai gépeink sokkal lassabbak lennének – még akkor is, ha a hardver apró tranzisztorokból épül.

Ez egy csodálatos karrier kezdete, és hatalmas előrelépés az emberiségnek. Azonban ahogy 1968-ban, nem sokkal azután, hogy a munkahelyén kiderült transzneműsége, Lynn Conway-t elbocsátották az IBM-től. Ez ahogy kifejtettem akkoriban nagyon súlyos stigma volt, és szinte ellehetetlenítette a karrierjét. Nem a szakmai teljesítménye miatt, hanem pusztán a nemi identitása miatt veszítette el a munkáját. Ez nemcsak anyagilag volt pusztító, hanem azt is jelentette, hogy élete addigi tudományos eredményei eltűntek a nyilvánosság elől – az IBM titkos projektjeiben végzett munkáját sokáig nem ismerte el senki. 1960-as évek közepére Lynn már biztos volt benne, hogy tranzícióra van szüksége, de ez szakmai és személyes katasztrófával járt.

Magánélet

Lynn a tranzíció előtt házasságban élt, gyerekek is születtek, majd később a tranzíció alatt magányos évek következtek, végül Charlie Jelinekkel stabil kapcsolatban élt. Elveszítette a házasságát és a gyermekeihez való hozzáférést. Ez furcsa lehet annak aki nem ismeri a transznemű közösséget, ugyanis az ilyesmi nem példa nélküli. A magyarázat egyszerűen annyi, hogy a nemi identitás mellett lehet valaki biszexuális, vagy pánszexuális is. A szervezetben megtalálható tesztoszteron is jelentősen bezavar. Csak az tudja mennyire, aki transzszexuálisként megkapja a hormonkezelést, és rájön, hogy neki erre soha nem is volt szüksége. Ilyenkor általában minden helyrekerül, és mint hetero transz nőként folytatja tovább. A hetero ebben az esetben ugyanazt jelent mint egy cisz nő esetén is, immár tesztoszteron nélküli zavarás nélkül, ami akárhogy is nézzük egy nemi hormon. De erre a zavaró hatásra egy transz nőnek nincs szüksége, és ezt érzi is, de meg akar felelni is a társadalmi elvárásoknak. Ez az eset emiatt egyáltalán nem szokatlan, főleg olyan országokban ahol alacsony az elfogadás.

A tranzíció, és új élet

Az 1970-es években titokban új identitással kezdte újra életét. Ez az időszak – 1968 és 1970 között – volt Lynn Conway életének egyik legkritikusabb, de egyben legbátrabb szakasza. A tranzíció idején nemcsak a személyes élete, hanem a teljes szakmai pályafutása is veszélybe került, hiszen abban a korban az USA-ban szinte lehetetlen volt transzneműként élni. Munka és biztos anyagi háttér nélkül Lynnnek rendkívül nehéz körülmények között kellett megkezdenie a tranzícióját. Ekkoriban a transznemű emberek számára alig volt hozzáférhető egészségügyi ellátás. Az Egyesült Államokban csak nagyon kevés orvos és intézmény foglalkozott nemi megerősítő kezeléssel. Lynn azonban kitartó volt, és sikerült kapcsolatba lépnie orvosokkal, akik segítették hormonkezelés és később a műtétek útján. Vagyis elvégezték rajta a nemi megerősítő műtétet is! Nagy árat fizetett: elvesztette a családját és a barátai nagy részét.
Ez sajnos a mai Magyarországon is gyakran előfordul, ahogy az én esetemben is.

1970-ben Lynn úgy döntött, hogy a tranzíció után teljesen új identitással kezdi újra az életét.
Ekkoriban a transz embereknek gyakran nem maradt más választásuk: hogy biztonságban lehessenek, „eltűntek” korábbi életükből, és új néven, új helyen kezdtek. Lynn is így tett: a „régi életét” maga mögött hagyva titokban tartotta múltját, és mérnökként próbált új karriert építeni. 1970 körül kezdett dolgozni kisebb cégeknél, majd később, a ’70-es évek közepén, eljutott a Xerox PARC-hoz, ahol ismét bizonyíthatta kivételes tehetségét. Munkahelyeken is állandó félelemben élt. Ha kiderül a múltja, bármikor elveszítheti az állását. Emiatt hosszú ideig rejtőzködött, és kollégáinak sem árulta el, hogy transznemű.

Itt dolgozott együtt Carver Mead fizikussal, és közösen kidolgozták a VLSI (Very Large-Scale Integration) chip-tervezési módszertant. Ez a módszer forradalmasította a félvezetőipart, mert lehetővé tette, hogy mérnökök és diákok szerte a világon egyszerűbb eszközökkel is bonyolult integrált áramköröket tervezzenek. Az általuk írt “Introduction to VLSI Systems” (1979) tankönyv generációk mérnökeinek vált alapművévé, és sokan a mai számítógépes technológiai robbanás egyik kiindulópontjának tekintik.

Később professzorként dolgozott a Michigan Egyetemen, ahol mérnöki karrierje mellett mentorálta a fiatal mérnököket és kutatókat. Nyugdíjba vonulása után egyre inkább vállalta transzneműségét, és aktív LMBTQ+ jogvédő lett. Honlapján és előadásaiban sokat beszélt a nemi identitásról, a transz emberek küzdelmeiről, és arról, hogy a tudományban és mérnöki területeken is szükség van befogadásra.

Aktivizmus

Lynn Conway a 1990-es évek végétől kezdett nyíltan beszélni a transzneműségről, miután hosszú ideig titokban tartotta múltját. Amikor a karrierje biztos alapokra került, vállalta, hogy történetével másokat is bátorítson. Gyakran hangsúlyozta, hogy a transznemű emberek értékesek és tehetségesek, hogy a transzneműség nem teszi kevésbé értékessé az embert sem szakmailag, sem emberileg. Saját példája azt mutatta, hogy transzneműként is lehet forradalmi tudományos és technológiai eredményeket elérni. Jogvédőként bátorságra, és önazonosságra biztatta a közösséget. Azt mondta, hogy a tranzíciója „újra életet adott neki”, és arra bátorította a transz embereket, hogy ne féljenek önazonosan élni, még ha nehéz is. Beszélt arról, hogy mennyire fájdalmas volt, hogy elvesztette családját és munkáját, de azt is hangsúlyozta: mindig van lehetőség újrakezdeni. Lynn sok írásában és előadásában hívta fel a figyelmet arra, hogy a transznemű embereket csak akkor fogják elfogadni, ha a társadalom valódi ismeretekhez jut róluk. Ezért hozott létre egy részletes honlapot (a 2000-es évek elején), amely tele volt hasznos információkkal transz embereknek és családtagjaiknak. Ez az egyik első nagy online forrás volt a transznemű közösség számára. A mérnöki világban gyakran beszélt arról, hogy ha a transznemű embereknek el kell titkolniuk identitásukat, akkor a társadalom és a tudomány veszít – hiszen sok tehetség kirekesztve nem tud kibontakozni.

Aktivizmusa alatt gyakran érte őt (és nyilatkozatait) nyílt transzfób támadás konzervatív körökből és egyes médiából. Voltak, akik próbálták megkérdőjelezni a tudományos hitelességét, pusztán azért, mert transznemű volt. Ezzel szemben az akadémiai és mérnöki közösség ekkor már inkább ünnepelte: díjakat és elismeréseket kapott, de a szélesebb társadalmi közegben továbbra is sok támadás érte.

Munkáját a szakma végül kiemelkedőnek értékelte: 2009-ben beválasztották az amerikai Nemzeti Mérnöki Akadémiába. 2014-ben elnyerte az IEEE Computer Society legnagyobb kitüntetését, a Computer Pioneer Awardot. 2020-ban pedig a Computer History Museum Fellow Award-ot. Sokan úgy tartják, hogy nélküle a PC-k, okostelefonok és internetes eszközök fejlődése jóval lassabb lett volna.

Lynn Conway 2024. június 9-én hunyt el, 86 évesen. Hagyatéka egyszerre szól a technológiai zsenialitásról és a bátorságról, amellyel az önazonosságáért kiállt egy ellenséges világban. Lynn Conway egész életében tudta, hogy transznemű, de csak nagy áldozatok árán tudott önazonosan élni. Jogvédőként azt üzente: az önazonosság bátorság, a transz emberek értékes részei a társadalomnak, és az elfogadás mindenki számára gazdagító.

Nyugodjék békében, és nem akarok az oldalon politikával foglalkozni, de örülök neki, hogy a második Trump kormány által okozott károkat már nem élhette meg!